A segítő szándék vezérli a pszichológust

Máté Enikő, a Carit San Medical Járóbeteg-rendelő régi-új pszichológusa külföldi kitérő után jött vissza Vásárhelyre, illetve a rendelőbe. Elmondása szerint nagy tapasztalatra tett szert a világ különböző országaiban, ami arra is megtanította, miként kell jól kérdezni. A pszichológiát, szakmáját annyira szereti, hogy semmit nem él meg nehézségként, igaz, ehhez hozzájárulhat a megoldásorientált gondolkodásmódja is. Fontosnak tartja, hogy együttműködés legyen más szakorvosok és a pszichológus között, hogy a beteg érdekeit nézve, lelki úton is segítsék a gyógyulását. Úgy véli, szerencsére ez a helyzet is javuló tendenciát mutat.

– Miként döntött a pszichológusi szakma mellett? 

– Elsősorban azért választottam ezt a szakterületet, mert a segítő munkához tartozik, másodsorban az emberi lélek és viselkedés mindig közel állt hozzám. Munkám által arra szeretnék törekedni, hogy harmonikus, jó kapcsolatba kerüljenek az emberek egymással. Egyébként régebben is a CaritSan Járóbeteg-rendelőben dolgoztam, és hosszabb külföldi kitérő után nemrég jöttem vissza Vásárhelyre, illetve a rendelőbe.

– Milyen problémákkal fordulnak leginkább önhöz, azaz mitől szomorú, milyen gondokkal küszködik az erdélyi ember?

– Párkapcsolati, illetve házasságban fellépő problémákkal keres fel a legtöbb személy, és érdekes módon minden korosztály. Ahogyan mondani szokás, a szívnek tényleg nincs életkora. Valamint a tévhittel ellentétben a férfi páciensem is szép számban vannak, akik – nagy örömömre – egyre nyíltabbá kezdenek válni. Az ezen problémákból fakadó egyedüllét, magányosság révén fellépő szorongást próbáljuk meg közösen feloldani.

– Miért lehet az, hogy párkapcsolatban, házasságban fellépő problémák jelentik leggyakrabban az emberek számára azokat a gondokat, amelyeken nem tudnak segítség nélkül átlépni?

– Napjainkban annyi stresszfaktor van az életünkben – munkahelyi, vagy egyéb –, hogy amikor hazaérünk a családunkhoz, már nincs türelmünk beszélgetni, megvitatni fontos dolgokat. Nagyon sokszor a kommunikáció hiánya miatt siklik ki a kapcsolat. Ha ez a helyzet folyamatosan fennáll, felgyűlnek a sérelmek, a ki nem mondott dolgok, és az ez által kreált problémák már nehezebben visszafordíthatóak.

– Miben tud ön segíteni nekik?

– Sokszor egy kérdés is elég. Minden valószínűség szerint a páciensben benne van a válasz, csak még nem puhatolózott senki ezen a területen. A mi szakmánk a jól kérdezés „művészete”, és ekképp lehet rávezetni a pácienst, hogy feltárja, és végső soron megoldja a problémáját.

– Hogyan lehet jól kérdezni, lehet-e ezt egyáltalán tanulni?

– Nagyon sok országban jártam, és gyakoroltam a pszichológusi szakmát, különböző kultúrákba nyertem betekintést, számos emberrel találkoztam és léptem kapcsolatba, akiknek testközelből figyeltem a mindennapi problémáikat. Azt hiszem, ez tanított meg jól kérdezni. Ugyanakkor arra is rájöttem, hogy a világ bármely pontján ugyanazok a dolgok foglalkoztatják, teszik boldoggá vagy szomorúvá az embereket.

– Mi a legnagyobb kihívás, nehézség ebben a szakmában ön számára?

– Annyira szeretem ezt a hivatást, hogy számomra semmi nem tűnik nehéznek. Úgy érzem, ezt is – sok más szakmához hasonlóan – csak odaadással, szívvel-lélekkel lehet jól csinálni. Egyébként személyiségemből fakadóan optimista vagyok, valamint megoldásorientált módon gondolkozom. A saját életem nehézségein is ez a tulajdonságom lendített át.

– Hogyan lehet legyőzni azt a tévhitet, hogy aki pszichológushoz fordul, az gyenge ember vagy éppen bolond?

– Szerencsére ma már szemmel láthatóan változik ez a téves megítélés. Nem föltétlenül egészséges, amikor az emberek a barátokkal, családtagokkal beszélik meg a problémájukat, akiknek a tanácsait feltételek nélkül meg is fogadják. Sok esetben rengeteget tud segíteni egy kívülálló szakember. Nem mellesleg meggyőződésem, hogy mindenkinek szüksége lehet pszichológusra. Jómagam, ha krízishelyzetben vagyok, veszteség ér, akkor beszélek egy szakemberrel. Tehát néha a pszichológus is járhat pszichológushoz.

– Mennyire tud a pszichológus kívülálló maradni, és nem átvenni a páciensei problémáit?

Ez bizony nem mindig egyszerű. Volt egy páciensem, akinek betegsége következtében le kellett vágják az egyik lábát. Az új helyzetet nem tudta megszokni a páciensem férje, és 25 év házasság után válni akart. A hölgy kétségbeesetten fordult hozzám segítségért. Egy-egy ilyen helyzetben elég nehéz kívülállóként, hidegen szemlélni az esetet, és lelkileg nem implikálódni.

– Elmesélne egy pozitív esetet a praxisából, ami valamiért megmaradt az emlékezetében?

– Szerencsére sikerélményekkel teli ez a hivatás, és sok ilyen van, de elmesélem a legutolsót. Egy férfi páciensem felhívott, hogy el akar válni a feleségétől egy más nő miatt. Arra kértem, hogy aludjon rá egyet, és másnap hívjon fel újra. Egy napra rá csörgött a telefonom, és csak annyit közölt, hogy megvette a repülőjegyet, utazzak hozzájuk. Két napot töltöttünk együtt – vele, aztán a családdal –, és teljesen megváltozott a véleménye, és a család együtt maradt. Azóta is gyakran jelzik, hogy minden rendben van, boldogok együtt. Ennél nagyobb öröm nem létezik számomra.