„Nem beteg, aki pszichológushoz fordul”

Csibi Mónika, a Carit San Medical Járóbeteg-rendelő pszichológusát mindig érdekelték az emberek, akiktől folyamatosan azt a visszajelzést kapta, hogy a beszélgetések után jobban érzik magukat. Fontosnak tartja kihangsúlyozni, hogy aki pszichológushoz fordul: nem beteg, csupán egy nehezebb élethelyzettel való megküzdéshez kér segítséget. Csibi Mónikának nem csak praxisa tölti ki szakmai tevékenységét, hanem iskolapszichológusként is dolgozik, és férjével több szakkönyvet is publikáltak.  

– Miként döntött ezen szakma mellett?

– Mindigis úgy éreztem, hogy érdekelnek az emberek, jó beszélgetéseim voltak, valamint mások is visszajelezték nekem, hogy jó velem elbeszélgetni, segít ez nekik. Így kezdtem el azon gondolkodni azon, hogy lehet ezt szakszerűen végezni, ezért döntöttem úgy, hogy megtanulom ezt, vagyis szakembere leszek ennek a tudományterületnek. Menet közben bebizonyosodott, hogy a pszichológia messze túlmutat egy-egy tartalmas beszélgetésen, valamint igen szerteágazó problémakör feltárásában volt részem már az egyetemi tanulmányim alatt, de főleg azután, a mindennapi munkám során.

– Milyen problémákkal fordulnak leginkább önhöz, azaz mitől szomorú, milyen problémákkal küszködik az erdélyi ember?

– A problémákra vonatkozóan nem tudok konkrét számadatokról beszámolni, erre végeznek kutatásokat szaklapokban, valamint a nagy közösségnek szóló lapokban is, de ez egyértelműen attól függ, hogy milyen környezetről beszélünk. Iskolai közegben például természetes, hogy a legtöbb kérdés az iskolai élet mindennapjaihoz kapcsolódik, mint a teljesítmény, jegyek, tanárok, sulistársak stb. Igazából az sem mérvadó, hogy a nagyobb akadályok milyen problémakörbe csoportosulnak, hiszen minden ember számára más jelent problémát, és mindig a sajátja lesz a legnehezebb.

– Miben tud ön segíteni nekik?

– Az általam nyújtott tevékenység megnevezése a mentálhigiénés tanácsadás, ezen belül a lelki egészség megőrzését biztosító tényezők azonosítása és védelme, megerősítése a feladatom. A hozzám bejelentkező egyének nem betegek, hanem szeretnének megküzdeni az életük adott szakaszában előforduló nehézségekkel, testi betegségekkel járó lelki válságokkal, egyéb, a lelki élet és egyensúly szempontjából kihívást jelentő tényezőkkel.

– Mitől lesz jó szakember egy pszichológus?

– Egy jó szakember szerintem ötvözni tudja a szaktudást az önismeret adta tapasztalattal, valamint az állandó nyitottsággal és türelemmel az élet kérdései iránt.

– Mi a legnagyobb kihívás ebben a szakmában?

– Számomra szakmailag jelenleg a legnagyobb kihívás az eszközeink tárának fejlesztése. Amivel eddig találkoztunk – kérdőívek, módszerek, technikák – mind nagyon hasznosak, de a legaktuálisabb problémakörökhöz – mint például a tanulási zavar – jól jönne néhány plusz, modern eszközcsomag, fejlesztő technika, program. Másrészt időt szeretnék szánni ezek megtanulására, illetőleg alkalmazási lehetőségeik feltárása is szintén kihívás lehet.

– Mennyire tud a pszichológus kívülálló maradni, és nem átvenni a páciensei problémáit?

– Egy pszichológus nem feltétlenül kívülálló, de nem is veheti át a „páciensei” problémáit. Jómagam a hozzám forduló gyermekeket, vagy akár felnőtteket „elkísérem lelki útjukon” egy darabig, amíg szükség van rá, amíg ők, vagy közösen úgy döntünk, hogy ez hasznos. Mindenképpen közös munkáról van szó, amibe a pszichológus a szakmai tudását, emberségét, tapasztalatát viszi be, a „páciens” pedig a lelki erejét, törekvését, kérdéseit, vívódását.

– Elmesélne egy pozitív esetet a praxisából?

– Minden eset pozitív, és én hinni akarok ebben, hiszen én minden hozzám forduló embernek ugyanazt a szaktudást és emberséget próbáltam nyújtani. A pozitív szót úgy tudnám konkretizálni, hogy nagy örömmel tölt el, amikor látom a távozó személy szemében a csillogást, visszatérni a mosolyt, látni a megfogalmazódott következő lépést, a reményt vagy életkedvet, ami az életben maradást és boldogulást jelzi.