Dr. Bod Péter ortopéd Főorvos 1955-ben született, és bár édesapja ortopéd főorvos volt, nem szülői nyomásra döntött a szakág mellett. Igaz, már az egyetem első napjaitól a marosvásárhelyi kórházban igyekezett eltanulni a szakma gyakorlati részét. Kiemelten fontosnak tartja, hogy az első tünetek jelentkezésekor forduljunk szakorvoshoz, mert akkor jó eredmények érhetőek el műtéti beavatkozás nélkül. Már negyven éve dolgozik orvosként, és ma is azt vallja, hogy akkor lehet jó valaki ebben a szakágban (is), ha alázattal viszonyul a szakma és a páciens iránt.

Mi ösztönözte arra, hogy az orvosi pályát válassza hivatásként?

Bár édesapám orvos volt, sosem éreztem nyomást részéről, hogy én is erre a pályára lépjek. Ő főorvosként dolgozott a Marosvásárhelyi Ortopédiai Klinikán, tehát én az egyetemi évek kezdetétől itt voltam mellette, igyekeztem tanulni tőle.  Azokban az időkben az egyetem után gyakornokok voltunk – nem volt rezidenciátus -, azt követően egy Szilágy megyei faluban dolgoztam, utána pedig a Maros megyei Petelén. 1990-ben ösztöndíjjal a budapesti ortopédiai klinikán, Vízkeleti professzortól tanulhattam három éven át, és ott, majd Kolozsváron szakvizsgáztam. Hazajövetelem után azonnal a Marosvásárhelyi Ortopédiai Klinikára kerültem, és azóta is itt dolgozom. 

És az ortopédiára hogyan esett a választása?

Már az egyetemi évek alatt nyilvánvalóvá vált, hogy az anatómiát, vagy valamilyen sebészetet fogok választani. Mivel a nagy sebészet nem tetszett annyira, így döntöttem az ortopédia mellett.  

Milyen tünetekkel fordulnak leggyakrabban ortopédushoz?

A porckopás a leggyakoribb betegség, és ez már középkorosztálynál jelentkezhet, valamint az idősebb generációt szinte maradéktalanul érinti. Felnőttkorban a sportsérülések, a tartós ülőmunka vagy állómunka miatt korai kopási betegségek jelentkezhetnek. A másik leggyakoribb panasz a térdfájdalom. Mivel a térd az emberi szervezet legösszetettebb ízülete, a panaszt okozó problémák rendkívül sokfélék lehetnek. Fiatalok esetében legtöbbször túlerőltetés, sportolás következtében kialakuló gyulladás, illetve sérülés, idősebb életkorban pedig porckopás következményeként jelentkezhet a térdízület fájdalma.

Mi a legnagyobb kihívás ebben a szakmában?

Az egyik nagy kihívás, amikor olyan pácienst kell kezelni, aki mellékbetegségekkel, kísérő patológiákkal küzd, ez nem annyira a sebész, hanem az orvoscsapat munkáját nehezíti meg. A legnagyobb kihívása a sebésznek az úgynevezett revízió, amikor a páciens protézisét ki kell cserélni, és csonthiány miatt csontátültetést kell végezni. Emellett – ritkán ugyan, de – előfordul, hogy ezek az implantátumok felülfertőződnek, és akkor több, bonyolult műtéten kell átesnie a páciensnek. Ezen sorozatbeavatkozások ideje hat héttől akár egy évig is terjedhet.

Ráférne a fejlődés a szakágra?

Amikor én kezdtem a szakmát, negyven évvel ezelőtt, sokkal nehezebb volt. Bár az orvosi alapok mára nem változtak, a technikai felszereltség nagyon sokat. Ma már olyan implantátumok léteznek, amelyek megkönnyítik az orvos és a páciens helyzetét egyaránt. Ugyanakkor mindennapossá váltak az artroszkópiás beavatkozások, amely egy minimálisan invazív eljárás, és egyetlen beavatkozás során lehetővé teszi bizonyos mozgásszervi megbetegedések, vagy elváltozások diagnosztizálását, valamint kezelését. Az artroszkópos műtét során nagyobb vágások helyett csupán két-három kis metszés keletkezik, amelyen keresztül bevezetik a speciális műszereket és a kamerát. Az orvos egy monitoron keresztül tudja követni a folyamatot anélkül, hogy nagyobb heg keletkezne az ízületen. Az így végzett operációknál kisebb a szöveti megterhelés, rövidebb a rehabilitációs idő, a műtétet követő fájdalom hamarabb csökkenthető, az életminőség javul.

Milyen életmódbeli tanácsot adna az embereknek ortopédiai szempontból?

A porckopásos páciensek nagyrésze túlsúlyos, így azt mindenképp korrigálni ajánlott. A mozgásszegény életmód is gyakran előidézhet ortopédiai problémákat. Ezért a sétálás – lehetőleg nem aszfalton – jó hatással van az ízületekre is. Ugyanakkor nem győzöm hangsúlyozni, hogy amint tünetek jelentkeznek – függetlenül attól, hogy milyen korosztályhoz tartozik a páciens -, azonnal forduljon orvoshoz. Amíg van ép porc, addig meg lehet állítani a folyamatot, de ha későn kerülünk szakorvoshoz, akkor már csak a műtét jelent megoldást.

Mitől lesz valaki jó ebben a szakmában?

A gyakorlat, a tapasztalat is sokat számít, de a legfontosabb az alázat a szakma és a páciens iránt.

Elmesélne egy pozitív történetet a praxisából, ami valamiért megmaradt az emlékezetében?

A budapesti klinikán, a kilencvenes években történt eset jut eszembe, amikor Varga Péter Pál professzor meghívott engem egy olyan műtétre, ahol egy csigolyát kellett cserélni, ami egy kilenc és fél órás beavatkozás. A páciens egy negyven körüli hölgy volt, akinek melltumora volt, a csigolyában metasztázisa, és tolókocsival közlekedett. Amint lejárt a hosszú műtét, a páciens azonnal lábra állt. Az arcára kiülő boldogságot ma sem felejtem el.

Pál Piroska