A gyermekkorban átélt kedvezőtlen élmények tanulmányozása (ACE) az egyik legnagyobb vizsgálat az gyermekkori tapasztalatok és későbbi fizikai és mentális egészség közötti kapcsolat tekintetében.
Tíz gyakran jelentett kedvezőtlen élményt azonosítottak, amelyek széles körű pszichológiai, orvosi és funkcionális problémákat jeleznek előre:
* háromféle bántalmazás (fizikai, érzelmi, szexuális);
* kétféle elhanyagolás (fizikai, érzelmi);
* ötféle családi/gazdasági nehézség (szülei különváltak vagy elváltak, tanúja volt otthoni erőszaknak, családtag drog- vagy alkoholfüggősége, családtag öngyilkossági kockázattal vagy mentális zavarokkal küzd, családtag börtönbüntetését tölti);
Minél magasabb valakinek az ACE pontszáma, annál nagyobb a valószínűsége egy zavar kialakulásának. Az ACE előrejelzéseire példa:
-egészségügyi problémák (elhízás, szív- és érrendszeri betegségek, rák, cukorbetegség, autoimmun betegségek, fájdalom, fibromialgia, hepatitis, alvászavarok, szexuális zavarok, fekély stb.);
–mentális egészségi problémák (alacsony önbecsülés, depresszió, bipoláris zavar, szorongás, poszttraumás stressz zavar és összetett poszttraumás stressz zavar, borderline személyiségzavar, ADHD);
-kockázatos viselkedések (drogfogyasztás, öngyilkossági kísérletek, korai szexuális aktivitás, otthoni/viszonybeli erőszak, bűnözés stb.);
-pénzügyi vagy szakmai problémák, munkahelyi nehézségek, emlékezetproblémák, többszörös házasság, alacsony iskolai végzettség).
Fontos, hogy tisztában legyél ezekkel az egészségügyi kockázatokkal, hogy megfelelő lépéseket tehess. Értékeld saját ACE pontszámodat a lennebb található kérdőívvel.
Negatív gyerekkori élmények kérdőív
Az alábbi kérdések az élete első 18 évére vonatkoznak. Minden „igen” válasz 1 pontot ér.
1. Szülő vagy más felnőtt a háztartásból gyakran vagy nagyon gyakran ráordibált Önre, sértegette, lealázta vagy megalázta, vagy oly módon viselkedett, hogy attól félt, hogy fizikailag bántalmazni fogja?
2. Szülő vagy más felnőtt a háztartásból gyakran vagy nagyon gyakran ellökte, megragadta, megverte, vagy megdobta valamivel? Vagy előfordult-e, hogy annyira megverte, hogy kék-zöld foltok vagy sebek keletkeztek?
3. Előfordult-e, hogy felnőtt vagy 5 évvel idősebb személy szexuális módon ölelgette vagy érintette?
4. Gyakran vagy nagyon gyakran érezte azt, hogy senki a családban nem szereti, illetve senki sem tartja különlegesnek vagy értékesnek? Vagy a családtagok nem gondoskodtak egymásról, nem voltak közel egymáshoz, illetve nem támogatták egymást?
5. Gyakran vagy nagyon gyakran érezte azt, hogy nem kap eleget enni, koszos ruhákban kell járnia, és senki sem védi meg? Vagy a szülei túlságosan ittasak vagy bedrogozottak voltak ahhoz, hogy gondoskodjanak önről, vagy hogy szükség esetén orvoshoz vigyék?
6. Szülei különváltak vagy elváltak 18 éves kora előtt?
7. Édesanyját vagy mostohaanyját: gyakran vagy nagyon gyakran ellökték, megragadták, megütötték, vagy megdobták valamivel? Vagy időnként, gyakran, vagy nagyon gyakran rúgták, megverték, ököllel mentek neki, vagy kemény tárggyal megütötték? Vagy előfordult-e egyáltalán, hogy perceken át verték, vagy késsel vagy fegyverrel fenyegették?
8. Élt-e együtt olyan személlyel, aki alkoholproblémákkal küzdött, alkoholista vagy kábítószer-élvező volt?
9. Volt-e a háztartásban depressziós vagy mentális zavarral élő személy, illetve olyan, aki öngyilkosságot kísérelt meg?
10. Volt-e valaki a háztartásból, aki börtönbe került?
Gyermekkorban szerzett negatív élmények (ACE) olyan káros események, melyek 1 és 17 év között történnek. Ezek az élmények gyakran traumatikusak és hosszú távú hatással lehetnek az egyén egészségére, ideértve a mentális egészségügyi problémákat, krónikus fizikai egészségügyi problémákat és/vagy anyagfogyasztási rendellenességeket. Az ACE-k az egyén egész életét érinthetik, de ezek a feltételek megfelelő gondozással kezelhetők vagy kezelhetők.
A traumatikus események olyan élmények, amelyek hosszú távú (krónikus) vagy rendkívüli (mérgező stressz) stresszt okoznak, mind fizikailag, mind érzelmileg. A trauma gyakori jelei közé tartozik a rettegés, a tehetetlenség érzése, veszélyben vagy fenyegetettségben lenni, fizikai sérülés vagy súlyos sérüléseket vagy halált tanúskodni. A traumatikus események jelentősen változhatnak, a természeti katasztrófáktól és a családon belüli erőszaktól a közlekedési balesetekig és a szexuális visszaélésekig.
Az ACE-k gyakoriak, a kutatások szerint az Egyesült Államok felnőtt lakosságának 60-80%-a tapasztalt legalább egyfajta gyermekkori negatív élményt. Bizonyos csoportok, például a lányok, a rassz vagy etnikai kisebbségek, a szociális-gazdasági kihívásokkal szembesülő gyermekek és azok, akik családtagjaik stresszt élnek át, nagyobb kockázatnak vannak kitéve az ACE-kre.
A gyermekkori negatív élmények jelentős hatással lehetnek a felnőttekre, befolyásolhatják egészségüket, életminőségüket és hozzáférésüket az olyan lehetőségekhez, mint az oktatás és a foglalkoztatás. Az ACE-k különféle mentális egészségügyi állapotokhoz vezethetnek, például szorongáshoz, depresszióhoz, PTSD-hez, fóbiákhoz, álmatlansághoz, hangulatzavarokhoz, anyagfogyasztási rendellenességekhez és táplálkozási rendellenességekhez. Emellett az ACE-k növelhetik a rák és szívbetegségekhez hasonló krónikus betegségek kockázatát, csökkentve ezzel az életkilátásokat.
A gyermekkorban negatív élményeket elszenvedo felnőttek hajlamosabbak lehetnek magas kockázatú viselkedésekre, például dohányzasra,alkoholfogyasztasra, kulonbozo addiktiv gyogyszerhasznalatra , droghasználat , magas kockázatú szexuális viselkedésre vagy öngyilkossági kísérletekre vagy önártalmazásra.
A gyermekkori traumak hatalmas stresszt jelentenek a gyermek szervezetere. Amikor stresszes, a test hormonokat bocsát ki (például kortizol és adrenalin), hogy segítsen alkalmazkodni a helyzethez. Ezt nevezik „menekülés vagy harc válasz”-nak. Ezeknek a hormonoknak a felszabadulása növeli a szívvfrekvenciat, megváltoztatja a légzést stb.
A hosszú távú stressz a stresszhormonok állandó használatát vonja maga után, ezt nevezik toxikus stressznek, ami agyunk fejlodeset negativan befolyasolja.
Hogyan befolyásolják a gyermekkorban elszenvedett negatív élmények a fejlődést? A gyermekkorban elszenvedett negatív élmények befolyásolhatják az egyén fejlődését. A gyerekek arra születnek, hogy tanuljanak a környezetükből. Ez az igény segíti őket abban, hogy függetlenek legyenek és elérjék korukra jellemző mérföldköveket. Az összes gyermekkorban szerzett élményük, legyen az pozitív vagy negatív, befolyásolja, hogy egy gyerek hogyan nő fel és fejlődik.
Míg a traumás események bármely életkorban okozhatnak kárt, egy gyermek trauma súlyosabb, mivel az agyuk még fejlodesben van. Konkrétan a gyermekkorban elszenvedett negatív élmények a gyermek memóriájára (hipokampusz), a logikus gondolkodást segítő agyi területekre (elülső kéreg) és az érzelmek feldolgozását segítő agyi területekre (amigdala) céloznak. A súlyos vagy hosszú távú stressz ezeket az agyi részeket túl hosszú ideig helyezi túlélési módba. Ez gyengítheti ezeket az agyi részeket és befolyásolhatja, hogyan reagálnak bizonyos helyzetekre, ahogy a gyerekek felnőnek és felnőttekké válnak.
Megelőzés
Az ellenállóbb emberek vizsgálata során kutatók hét fontos gyermekkori élményt azonosítottak, melyek pozitív hatással lehetnek az életükre, hasonlóan erőteljesen, mint ahogy a negatív élmények rossz irányba tudnak befolyásolni. Ezeket az élményeket PCE-nek (Pozitív Gyermekkori Élmények) nevezték el, mint az ACE-ek (Adverse Childhood Experiences) ellenpárját.
A hét pozitív gyermekkori élmény:
- Az érzelmeikről nyíltan beszélhettek egy családtagjukkal.
- Nehézség idején kiállt mellettük a család.
- Részt vehettek a közösségük hagyományainak ápolásában.
- A közösséghez tartozás érzése a középiskolában.
- Barátok, akiknek számíthattak a támogatására.
- Legalább két felnőtt, akik nem a szüleik voltak, de őszintén érdeklődtek irántuk.
- Egy felnőtt, akinek a társaságában otthon biztonságban érezhették magukat.
Az ilyen kiszámítható, biztonságos, elfogadó környezet létrehozása sokat tehet azért, hogy a gyerekek és a környezetükben élő fiatalok egészséges felnőttekké váljanak. Érdekes megfigyelni, hogy a felsorolás csak kétszer említ közvetlenül a családi kapcsolatokat, míg a többi pont elsősorban a helyi közösség erősítését hangsúlyozza. Ez azt jelzi, hogy a közösségnek is komoly szerepe van a negatív gyermekkori élmények ellensúlyozásában és az egészséges fejlődés támogatásában.
Dr.Benedek Orsolya Pszichiáter Szakorvos
