„A betegnek mindig nyernie kell a műtétből!”

Bár édesapja tanácsára lépett orvosi pályára, dr. Schwartz Ladislau urológus utólag nem bánta meg. Állítja, a modern urológia vulkánszerű fejlődése Marosvásárhelyről indult, mégsem teljesen elégedett az utánpótlással. Schwartz doktor szűkebb szakterülete az uroonkológia, ám mindenféle, vizeléssel kapcsolatos problémával javallott a szakorvoshoz fordulni. Volt már a Maros Megyei Sürgősségi Klinika menedzsere is, ám elmondása szerint az orvoslás a szenvedélye. Hisz abban, hogy egy-egy műtét során addig és úgy kell feszegetni a határokat, hogy a beteg nyerjen abból, azaz: az életminősége a lehető legnagyobb mértékben javuljon.

– Hogyan esett a választása az orvosi hivatásra, az urológiára?

– Édesapám vegyészmérnök volt, így jómagam is a nyomdokaiba akartam lépni. Dolgoztam is a felügyelete alatt Nagyváradon a vegyi gyárban, de az ő tanácsára – mondván, hogy mérnök sok van a piacon, és a segítőkész személyiségemhez jobban illik a gyógyítás – iratkoztam az orvosi egyetemre. Ezt utólag sem bántam meg, mert szenvedélyemmé vált a szakmám. Az urológiáról viszont később döntöttem. Akkoriban bevett gyakorlat volt a szakosodás előtti hároméves gyakornokság, ahol a fiatal orvostanoncok belekóstoltak különböző szakágakba. Én elsősorban a sebészettel és a szülészet-nőgyógyászattal kacérkodtam, de a legközelebbi vizsgaidőpont az urológiára volt kiírva, és oda felvételiztem. Azóta is örülök a sors döntésének, hiszen a szakterületem kapcsolódik a nagysebészethez, illetve a nőgyógyászattól sem idegen.

– Milyen az erdélyi ember egészségi állapota az urológus szemszögéből?

– Bár erről felmérést nem készítettem, a csernobili atomrobbanás kimutathatóan negatív hatással van a kiválasztószervek daganatos megbetegedéseire. A katasztrófa, azaz 1986 előtt évente 6-8 vese-, illetve húgyhólyag-daganatos betegünk volt, azóta pedig havonta van 6-8 kiválasztószervi tumorral diagnosztizált páciensünk. Megemlítendő, hogy nagytöbbségük a csíki medencéből érkezik, hiszen ott volt a legmagasabb a sugárterhelés.

– Milyen tünetekkel javallott urológushoz fordulni?

– Először is tisztázni kell az urológia és a nefrológia közti különbséget, tudniillik sokan összetévesztik a két szakágat. Amíg az utóbbi a vese belgyógyászatának tudománya, az urológia a kiválasztószervek műteni való részével foglalkozik. Ha görcsös hátfájással, de leginkább vizelési gondokkal küzdünk – ilyen lehet a szakadozó, csípő, égető, gyakori, éjszakai vagy véres vizelés –, akkor mindenképp ajánlatos urológus szakorvoshoz fordulni.

– Milyen változáson ment keresztül az urológia az elmúlt évtizedek alatt?

– Vulkánszerű fejlődést jellemezte a szakágat az elmúlt közel fél évszázadban. Bár sokan nem tudják: a Maros Megyei Urológia Klinika országos szinten az elsők közé tartozott, eszerint ebben az évben ünnepeljük 60 éves fennállását. Az urológia 1957-ben vált ki a sebészetből, akkor pedig semmi eszköze nem volt, csak a kés. Innen kezdődött a robbanás: a hetvenes években megjelent az első endoszkópos műszer, és az ország legelső modern prosztataműtétét Marosvásárhelyen végezte el Nicolescu Dorin professzor. Ő Németországban tanulta meg az eljárást, és saját pénzén vásárolt egy ilyen beavatkozáshoz szükséges műszert: a rezektoszkópot. Ő helyezte fel Marosvásárhelyt az ország térképére mint urológiai központot. Utána megjelentek a kőtörőgépek, aztán a húgycsőszűkület kezelésére használatos eszközök. Az idők során mindehhez videórendszert kapcsoltak, hogy képernyős kivetítő segítségével végezhessük a beavatkozásokat. Ezzel párhuzamosan a felső endourológia ultrahangos vezérlésű műszerei is teret nyertek, sőt, efféle beavatkozást is Marosvásárhelyen végeztek először. Ezek az eljárások természetesen megkönnyítették az orvos és a beteg dolgát egyaránt.

– Adódik a kérdés: ha ilyen kitűnőek az elődök, milyen az utánpótlás?

– Ha urológiai betegségem lenne, sajnos alaposan el kellene gondolkoznom azon, hogy kire bízhatom magam nyugodt lelkiismerettel. A jelenlegi kollégáim valamivel fiatalabbak, mint én, közöttük vannak ígéretesek, ám szerencsére a kevésbé tehetségesekben megvan a betyárbecsület, hogyha egy eset meghaladja őket, akkor átadják annak a kollégának, aki a legjobban ért hozzá.

– Mennyire övezi tabu az urológiai megbetegedéseket?

– Nem jellemző, inkább az erekciós panaszokat illetően van a férfiakban egyfajta szégyenérzet. Ezekre a problémákra az orvos gyakran ráérez, minekutána a páciens megnyílik, és teljesen eltűnik a szemérmesség. Fontos e témánál azt is megemlíteni, hogy a reklámoknak óriási befolyása van az emberekre, hiszen – mivel a terméket el kell adni – elhitetik például az inkontinenciában szenvedő beteggel, hogy intimbetéttel „gyógyítható” a kórja. Természetesen ez csak tüneti és rövidtávú megoldást ajánl, egyértelműen szakorvoshoz kell fordulni inkontinenciára utaló tünetek esetén.

– A romániai egészségügyi rendszerre a beteg és az orvos is egyaránt panaszkodik. Mennyire küszöbölhetőek ki ezek a hiányosságok a magánpraxisban?

– Bár állami szektorban ténylegesen rosszul működik a rendszer – biztosítóházak megkötései, illetve a biztosítások összege, az egészségügyi alkalmazottak bérei, várólisták stb. – magánszektorban nincsenek nagy gondok.  Ha ilyen intézményt választ a páciens, tudja, hogy mennyibe kerül a konzultáció, és hogy az tartalmaz mindent, amit járóbeteg-rendelői szinten meg lehet oldani. Ha kórházi beavatkozás szükségeltetik, akkor két opció van: az állami szektor várólistája, amely esetén a betegnek rendelkeznie kell egészségügyi biztosítással és kártyával. Ilyenkor ingyenes a beavatkozás, valamint az ellátás, és gyakran a beteg által befizetett biztosítási járulékánál sokkal nagyobb összeget költünk rá. A magánkórház a másik opció, amely intézménynek, ha van a biztosító pénztárral szerződése, kifizeti a beteg kórházi napjainak ellátását, a további összeget – amely tartalmazza a beavatkozást, az orvos és asszisztensei bérét, a gyógy- és kötszereket – a páciens fizeti.

– A prosztatarák népbetegségként van jelen társadalmunkban. Hogyan lehet ezt megelőzni?

– Egyetlen szabály van erre: minden 55 év fölötti férfinek erősen javallott évente egyszer jelentkezni urológiai szűrővizsgálatra. Ezen kívül nyilván jó, ha egészséges életmód szerint élünk.

– Mi volt a legnagyobb szakmai kihívás az ön számára?

– Szerencsém volt a már említett Nicolescu professzor mellett dolgozni, akinek különleges képessége volt arra, hogy pontosan megítélje, kinek mihez van érzéke, és azt afelé irányította. Jómagam kiváló kezű sebész voltam, sikeresen tudtam nem csak hólyagot eltávolítani, hanem bélből újat is képezni. Mindezt úgy, hogy a beteg ne csupán meggyógyuljon, hanem nyerjen is a műtétből, azaz az életminősége javuljon. Ez volt az első nagy szakmai kihívásom. Amikor ez már nagyon jól ment, újabb, ennél is megfelelőbb módszereket kerestem. Akkoriban a németek kitaláltak egy új technikát, amely során a páciens húgyvezetékét a vastagbél utolsó előtti szakaszába csatornázták be, ott képeztek egy labdaszerű tartályt, ahová gyűl majd a vizelet, és a beteg az ánuszán ürít. A technika orvosi, de a beteg szempontjából is megfelelőbb és kényelmesebb. Ezen módszerre való átállás volt a másik nagy kihívásom. Mára már rutinszerűen beépítettem ezt a praxisomba, és több mint százat sikeresen elvégeztem. Nem beszélve arról, hogy a módszerrel a műtét ideje megfeleződött.

– Elmesélne egy esetet a praxisából, ami valamiért megmaradt az emlékezetében?

– Szerencsére sok ilyen van. Például egy hatvan év körüli, Vásárhelyen élő hölgy, akinek a nőgyógyászati daganat kivétele utáni sugárkezelés következtében lyuk képződött a húgyhólyagján, emiatt állandóan szivárgott a vizelet a hüvelyén át. A szakma java operálta már, mire egy sebész barátom – aki legalább tízszer műtötte sikertelenül – hozzám irányította. Szerencsére a hölgy azóta is jól van. Másik: közismert, hogy a nőknél a daganatos húgyhólyag eltávolítása együtt jár a nemi szervek kivételével is. Van legalább öt páciensem, akiknél a tumor zsánere miatt biztos voltam benne, hogy az eltávolítás következtében meggyógyulnak, így nem vettem ki a méhet, hisz a negyvenes éveik elején járó, szexuálisan aktív hölgyek voltak. Ők azóta is hálásak emiatt nekem. Mindenkoron az vallom, hogy egy orvosi beavatkozáskor az onkológiai biztonság a legelső, utána addig és úgy kell feszegetni a határokat, hogy a páciens életminőségének legnagyobb mértékű javulását érjük el.

– Szabadidejében mivel foglalkozik legszívesebben?

– Minden egyébbel, ami nem orvostudomány. Kertészkedem, főzőcskézek, téli időszakban hetente háromszor úszni járok, valamint énekelek és gitározom, valamint hamarosan büszke nagyapa leszek.