„A pácienshez való emberséges hozzáállás fél gyógyulás”
Lukács Zoltán, a Carit San Medical járóbeteg-rendelő urológus főorvosa rövid kitérő után választotta ezt a hivatást, de ma sem bánja a döntését. Úgy véli, a szaktudás mellett az empátia, az emberségesség a legfontosabb, az viszi előre az orvoslásban. Tanult Magyarországon és dolgozott Angliában is, és az ott látott jó példákat igyekszik itthon is hasznosítani.
Hogyan döntött úgy, hogy orvos szeretne lenni, és mi motiválta az urológusi pályára?
A szüleim nyugdíjazásukig orvosok voltak – édesapám fogorvos, édesanyám gyerekgyógyász -, de én gyerekkoromban pilóta szerettem volna lenni, aztán katolikus pap, ám az utóbbitól a cölibátusi fogadalom elriasztott. Érettségi után egy év pincérkedés, kőművesi és asztalosi tapasztalatok után nekifogtam Székelyudvarhelyen az asszisztensképzőnek, de aztán édesanyám nyomatékosított tanácsára beiratkoztam a vásárhelyi orvosi egyetemre. Bár egy adott pillanatban az ortopédia gondolatával is kacérkodtam, az urológia fontos és szerteágazó része az orvoslásnak, így mai napig nem bánom, hogy ezt választottam.
Milyen tüneteket vagy jeleket érdemes figyelni, amikor valaki urológiai problémát gyanít? Mikor javallott szakorvoshoz fordulni?
Vizelési panaszok – gyakori, megváltozott színű vizelet, vagy ezt kísérő húgyhólyagdiszkomfortérzet – esetén azonnal orvoshoz kell fordulni. Óva intek mindenkit attól, hogy antibiotikumokat szedjen célzott kezelés helyett, hiszen kialakulhat a rezisztencia. A másik tünet a deréktáji fájdalom – ez jelezhet vesekövet, -gyulladást is -, herefájdalom és -duzzanat, de péniszen lévő elváltozások esetén is mindenképp fel kell keresni az urológust. Ikontinencia esetén is orvoshoz kell fordulni.
Milyen tanácsokat adna az embereknek az egészséges húgyúti rendszer fenntartására és a megelőzésre?
A folyadékfogyasztás az első és a legfontosabb. Az emberek nagy hányada a korához, testsúlyához előirányzott folyadékmennyiségnek csak 60%-át viszi be. A húgyhólyagban vannak úgynevezett fiziológiás baktériumok, amelyek elszaporodhatnak, ha nem iszunk elég vizet. Elengedhetetlen kiemelni, hogy akik vesekőre hajlamosak, kerüljék a kálciumban gazdag kútvizet, ásványvizeket, ugyanakkor a túlzott húsfogyasztás magas húgysavtermeléshez vezet, amit a kórra hajlamosaknak kerülniük kell. Bár egyértelműnek tűnik, de a vizelés utáni törlés a nőknél mindig elölről hátulsó irányba történik.
A szűrővizsgálatok elengedhetetlenek, és itt nagy szerepük van a családorvosoknak, akiknek kötelességük lenne a betegeiket szakorvosi szűrésekre küldeni. Sajnos ezt legtöbbjük elmulasztja megtenni. Ez nagy szívfájdalmam. A férfiak esetén, ha családban előfordult prosztatadaganat, akkor 50 éves kor felett évente egyszer, 65 éves kor felett évente kétszer kell úgynevezett PSA-vizsgálatra jelentkezni. Ez az analízis hetven százalékos pontossággal jelzi az esetleges elváltozást, ezért ajánlott a rektális prosztatavizsgálat is.
Milyen új fejlemények vagy technológiák jelentek meg az urológia területén az elmúlt 15 évben? Dinamikusan fejlődő szakág?
A minimál invazív sebészet nagyon dinamikusan fejlődő része az urológiának, az endoszkópiás gépek, kamerák, monitorok minősége rengeteget fejlődött az elmúlt években. Ezek az eljárások megkönnyítik az orvosok, de a páciensek szempontjából is a beavatkozásokat, a felépülés is sokkal gyorsabb. Ma már injekciós kezeléssel is végeznek prosztatazsugorítást, ami régebben műtéti eljárásként volt csak elképzelhető. Az urológiának és az uroonkológiának a gyógyszeres kezelése is fejlődött az elmúlt évtizedben.
Milyen módon lehet enyhíteni az urológiai beavatkozásokhoz kapcsolódó szorongást vagy félelmet a pácienseknél?
Az egészségügyi kultúra tájainkon gyerekcipőben jár, ezért kellene az egészségügyi képzést már kisiskolás korban elkezdeni. A már felnőtt embereknek bár látok javuló tendenciát, nem kielégítő a változás. Ami a tabusítást illeti, az urológiai betegség is ugyanolyan, mint bármely más testrészt érintő kór. Tudatosítani kell azt is, hogy az inkontinenciának nem a pelenka a megoldása, hiába sugallják ezt a reklámok.
Ön Magyarországon és Angliában is gyakorolta a hivatását. Tapasztalatai közül mi az, amit lehet, vagy jó lenne itthon is gyakorlatba ültetni?
Elsőként a beteghez való emberséges hozzáállást említeném, ez nagyon sokat segítene. Ami szintén hiányzik a román egészségügyi rendszerből, az orvosok csapatként való együttműködése. Külföldön minden beteg kezeléséről több szakorvos dönt – patológus, radiológus, onkológus, bakteriológus és a sebész -, ők találják meg a megfelelő megoldást. Nyugaton a szűrővizsgálatok automatizmusok, és jó lenne ezt itt is meghonosítani. A felszereltséget nem is említeném, egyértelműen sokkal előbb járnak ebben. Egy másik nagyon fontos és követendő példa, hogy külföldön csak indokolt esetben írnak az orvosok antibiotikumos kezelést. Romániában az antibiotikumrezisztencia nagyon magas szintű, oda juthatunk, mint a penicillin előtti időkben, hogy a baktériumok nem fognak semmilyen kezelésre reagálni. De az itteni pozitív példákat is ki kell emelnem: Romániában jól működő rendszer a sürgősségi ellátás. Egy sürgős beavatkozást igénylő páciens itt 4-5 nap alatt kórházba kerül, ezzel szemben külföldön legalább hat hónapos a várólista.
Ön szerint mitől lesz valaki jó orvos?
Elsősorban fel kell ismernie a saját határait. Egyetlen orvos sem érthet maradéktalanul mindenhez, és ezért kell lennie legalább egy-két kollégájának, akik az adott területen tájékozottabbak, tapasztaltabbak, és segítségüket kérheti. Nem szabad hiúsági kérdést csinálni ebből, mert a beteg érdeke az első. Jómagam szigorú vagyok az asszisztenseimmel, azt sulykolom beléjük, hogy minden beteghez úgy viszonyuljanak, mintha ők maguk feküdnének a helyükön. Az empátia egy kétélű fegyver ebben a hivatásban, de úgy vélem, enélkül nem érdemes csinálni. A beteghez való korrekt, emberséges hozzáállás fél gyógyulást jelent.
Elmesélne egy pozitív esetet a praxisából, ami valamiért megmaradt az emlékezetében?
Bár az operációt követi 48 óra mindig stresszes állapot számomra, de elmondhatom, hogy mostanáig szerencsére minden műtétem sikeres volt, és amikor meggyógyult a beteg – akár kisebb, akár nagyobb műtét után -, az sikerélmény számomra.
