„Az orvos nem szokhatja meg, hogy a betege meghalhat” 

Dr. Lázár Erzsébet közel 30 éve arra tette fel az életét, hogy gyógyítson. Elmondása szerint nincs is más hobbija, mindig a hivatásának gyakorlása vitte tovább az élet nehezebb pillanatain is. Bár a leukémiás betegek gyógyításában kiemelkedő eredményeket ért el, mégis csak akkor lesz teljesen elégedett, ha minden páciense felépül. Szereti, ha a betegeinek van hite és az orvos-páciens bizalmi kapcsolatát mindennél többre tartja.

– Hogyan döntött az orvosi pálya mellett, aztán a belgyógyászat és hematológia mellett?

– Tizenegyedik osztály közepéig angol-magyar szakos tanárnak készültem, de a szüleim nagyon szerették volna, ha orvos leszek. Én sokáig ellenálltam kívánságuknak, mert féltem, hogy nagyon nehéz lesz és nem leszek alkalmas erre a pályára. Aztán abban az évben a szilvesztert egy nagyobb társasággal a gyergyóremetei főorvos, Asztalos Laci bácsi házában töltöttem, ahová éjfél előtt tíz perccel megérkezett a testületileg a falu, hogy köszöntse az orvost. Akkora szeretet, tisztelet és ragaszkodás vette körül, ami csodálattal töltött el. Ez volt az első bátorító löket az orvosi pálya felé. A hematológiával harmadéven találkoztam először és mivel szerettem a nagy kihívásokat, megtetszett, hogy ez szélsőséges szakterület, itt nincs középút, ez életet vagy halált jelent.

– Emlékszik-e még a legelső megmentett páciensére?

– Azok a betegek maradnak meg örökre emlékezetemben akiket nem sikerült megmenteni. Emlékszem sok gyógyult betegemre,többek között  egy jópofa, székely fiatalember, Sándor esetére, akinek a csontvető-átültetését még a kezdeti periódusban végeztük el, emiatt nagy médiafelhajtás volt körülötte. Amikor az újságírók már harmadjára interjúvolták, Sándor a térdéhez csapta a sapkáját és azt mondta: „Doktornő, nem gondoltam volna, hogy ezt is meg lehet unni!”. Viszont volt egy fiatal hölgy páciensem, aki egyáltalán nem vette komolyan az egyébként súlyos betegségét, illetve nem járt kezelésekre sem. Féltettem, és mivel a szép szó nem hatott rá és figyelmeztetnem kellett, hogyha nem követi az orvosi utasításaim, akkor bele fog halni. Szerencsére száz százalékosan meggyógyult, ma már jól van, neveli a gyerekét. Számos felépült páciensem van, de akik nem élték túl, belém égtek. Ma is úgy vélem, egy orvosnak nem szabad megszoknia, hogy a betege meghalhat.

– Meg lehet szokni ezzel a felelősséggel járó nyomást?

– Az idő teltével számomra egyre nehezebb, kicsit el is fárad az ember. Irtózom a telefoncsörgéstől, mert jó ideje a készülékkel a párnám alatt alszom és ha éjjel megcsörren: tudom, hogy baj van, a kórházba kell menni.

– Öröklődhet-e a hajlam a daganatos betegségekre?

– Mindenkiben vannak úgynevezett onkogének, illetve családon belül öröklődhet a hajlam bizonyos daganatos betegségekre. A betegség kialakulásában közrejátszanak a környezeti hatások, a levegő szennyezettsége, a vegyszerek, az egészségtelen ételek. Emellett az életmód, az intenzív stressz, az alkohol, a drogok és a cigaretta, valamint minden olyan tényező, amely az immunrendszert gyengíti.

– Mennyiben befolyásolja a gyógyulást a beteg pszichikai állapota, hite?

– Nagyon fontos tényező. Én nagyon szeretem, ha a betegnek van hite, mert megerősíti. Azok a betegek, akik járnak kezelésre, de közben végzik a dolgukat és élik a mindennapi életüket, azokkal könnyű dolgozni. A gyengébb pszichéjű, negatívan gondolkodó páciensek kezelése viszont sokkal nehezebb és ők gyakrabban is betegednek meg. Nagyon káros rájuk nézve, ha folyamatosan a betegségükkel foglalkoznak, interneten böngésznek, tájékozatlan emberek által írt tanácsokat követnek. Mindig megpróbálom megértetni a pácienseimmel, hogyha engem választott orvosául, akkor bízza rám magát, mert enélkül nem tudom hiánytalanul végezni a munkám, a gyógyítást.

– Mennyire igénylik a betegek, hogy az orvosuk válaszokkal szolgáljon a kérdéseikre, egyáltalán van-e idő erre a ma fennálló kevés orvos-sok páciens helyzetben?

– Erre elengedhetetlen időt szánni. Ha a beteg nem érti, mi történik vele, akkor folyamatosan szorong és fél. Megnyugtató, de reális képet kell festeni a páciensnek a betegségéről, valamint sok esetben a családtagjaikat is fel kell világosítani akár alapvető és apró dolgokról is. Példaként, hogy a daganatos betegségek nem ragályosak, hogy bár kihull a kezelés következményeként a páciens haja, dúsabb és szebb nő vissza helyette. Viccesen meg szoktam jegyezni, hogy nem is vagyok rossz fodrász. Egyébként azt vallom és tanítom az orvosnak készülő diákjaimnak is, hogy minden esetben helyezze magát a beteg helyzetébe és ennek tükrében viszonyuljon hozzá. A beteget nem szabad tárgyként kezelni, kiszolgáltatni és az emberi méltóságát minden esetben meg kell őrizni.

– Sikerélményekkel teli ez a hivatás?

– Nagyon jó érzés, amikor egy betegem életét sikerül megmenteni és újabb esélyt kap az életre. Az is nagy sikerélmény volt, amikor 15 éve Marosvásárhelyen elvégeztük az első csontvelő-átültetést, ami azóta bevett gyakorlattá vált. De ameddig minden betegem nem gyógyul meg, addig sosem leszek teljesen elégedett. Az idén 40 sikeres átültetést végeztünk, de két személy nem épült fel. Mondhatnám azt is, hogy ez jó arány, de igazából nem az: ezek nem számok, hanem emberi életek.  

– Mit ajánl ön az egészséges embereknek, hogy elkerüljék a daganatos betegségeket?

– Nagyon fontos a rendszeres szűrővizsgálat , a kötelező oltásokat beadatni, emellett a szülőknek felelőssége, hogy egészséges környezetben nevelje a gyerekeit és az étkezésre odafigyeljen. A nőknek 50 éves kor fölött kétévente  nőgyógyászati vizsgálat és mellrákszűrés szükséges, férfiaknál pedig prosztata rákszűrő vizsgálat. De nagyon fontos, hogy kerüljük az alkoholt, a cigarettát, a kábítószereket, emellett pedig rendszeresen mozogni kell. Elhanyagolhatatlan szűrővizsgálatokra járni, mert tudomásul kell venni, hogy a daganatos betegségek nagy hányadát száz százalékosan lehet gyógyítani, ha időben felfedezik azt