Az orvos, aki megmentette a medvetámadás áldozatát

Dr. Szőcs Mihály, a Carit San Medical járóbeteg-rendelő fül-orr-gégész főorvosa négy évtizede lépett a gyógyítói pályára. Bár zenelíceumba járt, úgy vélte, orvosként tud érdemben segíteni embertársain. Kedvenc területe a sebészet és a komplex műtéti beavatkozások, de magyarországi kollégáival közösen kutatást is végez a szilvapálinka műanyagflakonban való tárolásának káros következményeiről. Praxisa során számos sikerélménye volt, de legkedvesebb számára a gyerekek hallásának visszaadása, és meghatározó élménye volt egy medvetámadás áldozatának megmentése.

– Ön a Művészeti Líceumban végzett zeneszakon, hangszere a hegedű, mégis orvosi pályát választott. Miként alakult ez a rendhagyó döntés?

– Bár mindig úgy éreztem, hogy a zenével maradandó esztétikai élményt lehet nyújtani az embereknek, az orvosi hivatás az, amivel ténylegesen segíteni lehet az emberi életen, és a gyógyítás öröme számomra is pótolhatatlannak bizonyult. Az egyetemi felvételim idején már létezett orvosi zenekar, és tudtam, hogy ott fogok tovább hegedülni. Ez volt a vigaszdíjam.

– Hát a fül-orr-gégészet mellett hogyan döntött? Ebben a választásban szerepet játszott a zene?

– A tévhittel ellentétben nincs sok közös a zene és a fül-orr-gégészet között, ám a kettő közti kapcsolatot a gyakorlásukhoz szükséges képességek birtoklása jelenti. Egy hangszeren való játék nagyon komoly összpontosítást igényel, azonkívül rendkívüli kézügyesség, fegyelmezettség és jó memória is szükséges. A sebészetben is ugyanezek a kritériumok. A másik hasonlóság, hogy egyik esetben sincs helye a tévedésnek, ugyanakkor a hozzáértést – amit hosszú ideig való gyakorlás előz meg – rövid idő alatt kell bizonyítani. Egy zenemű eljátszását két évig is gyakorolhatom, de tíz percig játszom a közönség előtt, ahol a legjobb formám kell hoznom. Megegyező a helyzet egy műtét esetében is. Már egyetem alatt bizonyossá vált, hogy ez a szakág áll legközelebb a képességeimhez és a személyiségemhez, sőt, az első műtéti beavatkozásom olyan élmény volt számomra, ami visszafordíthatatlanul megpecsételte a pályám alakulását.

– Milyen tünetekkel javallott fül-orr-gégészhez fordulni?

– Sokan azt hiszik, hogy a fül-orr-gégészet a mandula-, orrmandula- és orrsövényműtétek háromszögében létezik, viszont ezen túl rengeteg komplex beavatkozásunk van, és igencsak műszerigényes szakág, és szerencsére ezek nagy része elérhető a járóbeteg-rendelőben. Elsősorban ajánlott szakemberhez fordulni elhúzódó orrdugulással, gennyes orrfolyással, horkolással, bármilyen szaglási panasszal, a gyerekeknek krónikus mandulagyulladás, illetve orrmandula-túltengés esetén. Ugyanakkor fülfolyás, halláscsökkenés, szédülés esetén is érdemes időpontot kérni. De hat hétnél tovább tartó rekedtséggel is tanácsos betérni a rendelőbe, mert számos esetben ez az első jele a gégeráknak. Ezek mellett esztétikai beavatkozásokat is végzek: orr-, illetve fülkagyló-malformációt egyaránt korrigálok.

– Mi a legnagyobb kihívás a szakterületen?

– Számos kórkép képezi a szakterületünket, de talán a legfontosabb, amit nem győzök elégszer hangsúlyozni: bármilyen – az arcon, nyakon, mellkas környékén megjelenő – kis nyirokcsomó-duzzanattal sürgősen szakemberhez kell menni. Az elmúlt években rendkívül megnőtt a nyaktáji rákos daganatok száma – hat év alatt 550 új betegünk lett! – a cigaretta és rossz minőségű alkohol fogyasztása miatt. E kettő kombinációja 85%-ban hozzájárul a kialakulásukhoz: magyarán tízből nyolc és fél dohányos személynek élete valamelyik szakaszában rákos daganata lesz.

– Ez ijesztően nagy arány…

– És ez nem minden. A budapesti Semmelweis Egyetemmel közösen dolgozunk egy kutatáson, amely a szilvapálinka műanyagflakonban való tárolásának károsságát vizsgálja. Sajnos ez a gyakorlat „jó” erdélyi szokás, pedig az alkohol rákkeltő anyagokat old ki a palackból. Ha ez társul az öblögetéssel, illetve a dohányzással, a fent említett 85%-ot meg kell szorozni öttel, és megkapjuk a nyaktájéki rákos daganatos betegek számarányát.

– A hírhedt fülpiszkáló pálcikáról hogyan vélekedik a szakember?

– Nagyon határozottan: ki kell dobni a szemétbe! A fülsár speciális mirigyekből képződik és védőszerepe van: a kellemetlen szaga megóvja a fület a rovaroktól, zsíros szerkezetéből adódóan a piszkos vízben való fürdéskor nem fertőződik be a fül stb. De azt is tudni kell, hogy ásítással, rágással, állkapocsmozgással a fölösleges fülsár automatikusan kiürül a fülünkből. Amikor tisztálkodáskor a fülsarat „kitöröljük” – pálcikával, törölköző sarkával –, nem csak a szerv szükséges védőburkát távolítjuk el, hanem benyomjuk a fülsarat a dobhártyára, ami aztán megkeményedik, és csak a fül-orr-gégész tudja eltávolítani.

– Lehet-e eredményesen gyógyítani a halláskárosulást, siketséget?

– Kialakulásának okától függ a gyógyítás lehetősége. Ha a belsőfül betegszik meg, a hallóidegek károsodást szenvednek, akkor azt nehezebb gyógyítani, de bizonyos fokig segíthet a hallókészülék. A középfül műtéti beavatkozásával jó eredményeket érünk el, viszont az utóbbi évek csodálatos orvostani vívmánya a cochleáris implantáció, amely során olyan összetett technikai eszközt ültetünk a fülbe, mely az elektromos impulzusokat közvetlenül a hallóidegnek továbbítja, pótolva így a hiányzó vagy sérült szőrsejtek működését. Ezzel az eljárással ma már Beethovennek is vissza lehetne adni a hallását.

– Elmesélne egy pozitív esetet a praxisából, ami valamiért megmaradt az emlékezetében?

– Nehéz lenne csak egyet kiemelni, mert szerencsére számos életmentő nyirokcsomóműtétet végzek el, amelyek motiválólag hatnak.

De eszembe jut azon kisgyerekek esete is, akiknek a speciális középfülgyulladásuk – megfelelő kezelés hiányában – halláscsökkenéshez vezet. Mivel a betegség nem jár fájdalommal, a kisgyerek nem tudja elmondani, hogy halláscsökkenése van. Több gyerekpáciensem volt, akiket láttam a beavatkozás utáni ébredéskor boldognak lenni és kacagni a visszanyert hallásuknak köszönhetően. Ez igen különleges élmény az orvos számára is.

Páciensem volt még egy 3 és fél éves kislány, aki olyan születési rendellenességgel jött világra, amely következtében ököl nagyságú nyaktáji daganata lett, de egyetlen orvos sem vállalta a műtétet. Már mandulagyulladás miatt felfertőződött, enni és lélegezni is nehezen tudott, amikor a mentő hozzám hozta. Öt órán át műtöttem, ma már boldog, egészséges kilencéves kislány.

– Sikerélményekkel teli a hivatás ezek szerint.

– Bizony. Nemrég egy fiatalembert az idegsebészeten agytályoggal műtötték: sikertelenül. A kollégák kértek meg, hogy operáljam meg a beteget, aki már nagyon súlyos állapotban volt, nem tudott lábra állni sem. Bár sokan lemondtak róla, a műtét után két héttel egészségesen térhetett haza.

Néhány éve volt még egy szakmai, de emberi szempontból is meghatározó esetem. A rohammentő-szolgálat Marosfőről szállított hozzám egy 40-es éveiben járó pásztort, akit medvetámadás ért. Vérzett, intubálva és magánkívül volt, hiszen a medve szétharapta a torkát és letépte a fél arcát: a fülkagylóját, fültőmirigyét. Első ránézésre nem is tudtam, hogy képes leszek-e megmenteni. A négy órán át tartó műtét során összevarrtam az összes gégeporcát, helyreállítottam a hangszalagokat, visszavarrtam a fél arcát. Bár sürgősségi körülmények között történt a beavatkozás, annyira jól sikerült, hogy az egyetlen szövődmény egy alig észrevehető arcidegbénulás. A fiatalember ahányszor ellenőrzésre, vizsgálatra jött, annyiszor csókolta a kezem, és köszönte, hogy megmentettem az életét.

– Mit csinál legszívesebben, amikor éppen nem a kórházban vagy a rendelőben van?

– A hegedű még mindig nagy szerelem, de sportolni is szeretek, egész ügyesen asztaliteniszezem, de ha az időjárás engedi, szívesen kajakozok a Maroson.