Dr. Szovátai Emese a Carit San Medical járóbeteg-rendelő új reumatológusa. Bár gyerekkorában detektívnek készült, ma már reumatológiai betegségek után „nyomoz”, hiszen a helyes diagnózis felállítása számos esetben kihívás elé állítja a szakembereket. Elmondása szerint a legjobb megelőzése a reumatológiai kóroknak a mozgás és a helyes stresszkezelés, de ha már kiakalakult a betegség, modern terápiás módszerekkel enyhítenek a tüneteken.
Hogyan döntött az orvosi hivatás mellett?
Nálam nem volt egyértelmű döntés ez, mint sokaknál, akik már gyerekkorukban tudják ezt. Én detektív szerettem volna lenni. Tizenkettedik osztályban született meg az elhatározás, hogy gyógyszerészetet vagy orvostudományt tanuljak. Végül az döntött, hogy szeretek emberekkel dolgozni, és izgalmasabbnak tűnt a feladat, hogy rájöjjek, mi áll a tünetek hátterében és az orvosi egyetemet válasszam.
Mikor kezdte el érdekelni a reumatológia kifejezetten?
Reumatológiával ötödévben találkoztam először. Őszintén szólva, először nagyon megfoghatatlannak tűnt, de pont ez tetszett benne. Például az autoimmun betegségek különösen kiszámíthatatlanok: lehet valakinek antitestje, de semmilyen tünete nincs, vagy csak évek múlva jelennek meg. Nagyon komplex, izgalmas terület. A biológiai terápiák és az új kezelési lehetőségek is sokat hozzáadtak az érdeklődésemhez.
Milyen gyakoribb autoimmun betegségekkel találkozik a praxisában?
Ilyen a reumatoid artritisz, a lupusz – az ezerarcú betegség -, Bechterew-kór, vaszkulitiszek, de találkozom gyakran izomgyulladásokkal. Jóval nagyobb százalékban térnek be hozzám úgynevezett degeneratív betegségekkel, mint a porckopás, nagyobb fizikai terheléseket kísérő ínhüvelygyulladással vagy kristálybetegségekkel, mint a köszvény, de a lista hosszú. Kiemelném, hogy a komolyabb, szisztémás autoimmun kórokat más szakorvosokkal együtt kezelünk, hiszen egyéb szervekre is kiterjedhetnek a tünetek.
Sokan összekeverik a reumatológust az ortopéddal. Mi a különbség a két szakma között?
A legfontosabb különbség az, hogy mi konzervatív kezelésekkel dolgozunk, az ortopédok pedig műtéti megoldásokat alkalmaznak. Mi foglalkozunk az autoimmun megbetegedésekkel is, ők pedig nem. A mi kompetenciánk a gyógyszeres terápia, és ha szükséges, tovább irányítjuk a beteget fizikoterápiára vagy rehabilitációs szakemberhez. Rendelkezésünkre állnak nagyon fejlett, és a pontos diagnózis felállításához hozzásegítő képalkotási eljárások, amiket rendszerint alkalmazunk.
Ezek közül a személyes kedvencem a mozgásszervi ultrahang, amely nem bocsát ki káros sugarakat, akárhányszor megismételhető, valamint izületi infiltráció esetén követhetjük, hogy a hatóanyag a megfelelő helyre jusson be.
Milyen hibákat követnek el leggyakrabban a betegek?
Két végletet látok. Az egyik, amikor valaki csak akkor fordul orvoshoz, amikor már komoly problémái vannak. A másik véglet, amikor valaki enyhe tünettel már rendelőbe jön. Ez utóbbi nem baj, de előfordul, hogy nagyon nehezen tudjuk meggyőzni a pácienst, hogy valójában nincs szervi problémája.
Mennyire játszik szerepet az életmód a reumatológiai panaszok kialakulásában vagy súlyosbodásában?
Meghatározó szerepe van. Az autoimmun betegségek hátterében bár genetikai tényező áll, gyakran stressz váltja ki a súlyos tüneteket. Ugyanakkor a kopásos elváltozásokat is súlyosbítja a mozgáshiány és a túlsúly. A mozgás nemcsak ízomépítő, hanem gyulladáscsökkentő hatású is, mivel serkenti az ízületi folyadék termelődését. Fontos még a helyes testtartás, de a tudatos táplálkozás is. Az életmód és a testtudatosság kulcsfontosságú. Jómagam nagyon fontosnak tartanám, hogy már iskolás korban megtanítsák a gyerekeket arra, hogyan vigyázzanak a mozgásszerveikre.
Milyen tanácsot adna azoknak, akik gyakran tapasztalnak ízületi fájdalmat, de még nem fordultak orvoshoz?
Ha tudjuk, hogy mitől alakult ki a a fájdalom (például fokozott terhelés), illetve 3-5 nap alatt elmúlik, nem feltétlen kell orvoshoz menni. Viszont ha a tünetek két hétnél tovább fennállnak, vagy társul hozzájük láz, fogyás, gyengeség, bőrkiütés, akkor fontos a kivizsgálás. A pszoriázisos betegeket is érdemes figyelni, mert 30-40%-ban ízületi gyulladás is kialakulhat társbetegségként.
Van olyan története, ami különösen megmaradt az emlékezetében?
Igen, egy fiatal lány jött hozzánk izületről izületre vándorló gyulladással. A tünetek nem kifejezetten utaltak autoimmun betegségre, viszont kiderült, hogy Lyme-kór áll a háttérben, amit kullancscsípés okozott. Ő maga sem tudta, hogy megcsípte kullancs. Az antibiotikumos kezelés hatására teljesen meggyógyult. Ez is mutatja, milyen fontos, hogy mindig nyitott szemmel vizsgáljuk a tüneteket.
