„A helyesen kezelt Parkinson-kór nem rövidíti meg az életet”

Az ideggyógyászat legtöbbünk számára átláthatatlan és bonyolult szakterület, ám Dr. Szász József könnyedén eligazodik a neuronok világában. Bár a szakághoz kapcsolható betegségek széles skálán mozognak, az orvos kedvenc területe a Parkinson-kór kezelése, amelyben látványos eredményeket ért el. Mint mondja, ráfér a neurológiára a fejlődés, de tesz is ennek érdekében: azokat a terápiás módszereket honosítaná meg Vásárhelyen, amelyek még nem bevett gyakorlatok az országban. Mindezt azért, hogy a páciensek számára elérhető legyen a legmegfelelőbb kezelés.

– Mi ösztönözte annak idején, hogy orvos, és főleg, hogy neurológus legyen?

– Zsenge gyerekkorom óta tudom, hogy orvos akarok lenni. Mindig nagyon szerettem a biológiát, így nem is merült fel más pályaválasztási alternatíva. Az ideggyógyászat melletti döntés sorsszerűbben alakult. Amikor végeztem az egyetemet, vizsgáznunk kellett a meghirdetett helyekre, ám akkor én kardiológiát szerettem volna választani. A csoportomban az elért eredmények szerint hatodikként kerültem ki, viszont a nálam nagyobb jegyet elérő orvostanoncok mindenike szívgyógyász akart lenni, így elfoglalták a kardiológusi helyeket. A második opcióm volt a neurológia – azért is, hogy Vásárhelyen maradhassak –, de egyáltalán nem bántam meg, ma már örülök az élet által okozott fordulatnak.

– A neurológia némileg homályos terület a szélesebb közvélemény számára, hiszen az idegrendszer működése sokkal kevésbé látványos, érthető, mint az egyéb emberi szervekké. Mivel foglalkozik egy neurológus?

– A neurológia területe a központi, illetve a perifériás idegrendszer szervi megbetegedései, valamint működési zavarai. Az ideggyógyászatot számos esetben összetévesztik a pszichiátriával, mivel nincs egyértelmű határ a két terület között, valamint sok olyan kórkép létezik, amelyre interdiszciplináris megközelítésben kell megoldást keresni. Mégis nagyon leegyszerűsítve és közérthető hasonlattal élve: a pszichiáternek a szoftver, a neurológusnak pedig a hardver a szakterülete.

– Milyen tünetekkel javallott a neurológushoz fordulni?

– Az ideggyógyászati panaszok rendkívül széles skálán mozognak, például a sürgősségi kórházba érkező betegek negyedének a patológiája valamilyen módon kötődik a neurológiához: tudatzavarok, banális ájulások, pszichopatológiás nyugtalanság, vagy éppen kómás betegek. Járóbeteg-rendelői neurológushoz elsősorban akkor javallott fordulni, ha krónikus fejfájással küzdünk, ami nem múlik el fájdalomcsillapítók kombinációjától, illetve kísérő tünetei is vannak. Természetesen nincs ok ijedtségre, ha valakinek 3-4 havonta fáj a feje, és az elmúlik gyógyszertől vagy éppen pihenéstől, sétától. A másik ok, amiért érdemes szakembert felkeresni, ha izomerőcsökkenést tapasztalunk valamelyik végtagunkban, de gerinc-, illetve kisugárzó fájdalommal is üdvös az ideggyógyászati vizsgálat. Egy további, nagyon fontos szakterületünket az agyérbetegségek képezik, amely tájainkon a második leggyakoribb halálozási ok. Ezen betegségek esetén nélkülözhetetlen a primér megelőzés, amely során felvilágosítjuk a pácienst, hogy mely rizikófaktorokat indokolt csökkenteni a kór elkerülése érdekében: azaz a dohányzást, az alkoholfogyasztást, a túlzott zsír-, illetve sóbevitelt.  Ha mégis bekövetkezik a betegség, akkor szekundér prevencióval próbáljuk megelőzni az újabb baj előfordulását, például Aspirinnel a vérrögképződést. Még létezik egy fontos területe az ideggyógyászatnak, éspedig a Parkinson-kór, különböző, idős korban megjelenő demenciák, az epilepszia, valamint egyéb neurodegeneratív kórképek. Ilyen kórképek esetén feltétlenül fel kell keresni egy szakembert.

– Hogyan zajlik a diagnosztizálás?

– Az ideggyógyászati vizsgálatok során a páciens által megfelelően tálalt információ nagyon sok esetben már tökéletesen rávilágít a diagnózis irányára. Természetesen, ha valamilyen gyanú merül fel, akkor paraklinikai vizsgálatot végzünk a betegen, de számos kórkép már a járóbeteg-rendelőben megoldható.

– II. János Pál, Johny Cash, Robin Williams, sőt, Hitler, de más közismert személyek is Parkinson-kórban szenvedtek. Hogyan lehet felfedezni ezt a betegséget, és miként lehet együtt élni vele?

– Bár mai napig nem ismerjük a betegség kialakulásának okát, valamint gyógyítani sem tudjuk, viszont megfelelően alkalmazott tüneti terápia révén együtt lehet élni vele, és hosszú évekig lehet uralni a szimptómákat.

– Elmesélne egy történetet, esetet a praxisából, ami valamiért megmaradt az emlékezetében?

– A kedvenc témám a Parkinson-kór, annak is az előre haladott fázisában alkalmazott invazív terápia, amellyel nagyon jó eredményeket érünk el. Egy speciális csőrendszer segítségével a páciens hasfalán át a vékonybelébe – meghatározott időközönként – pumpáljuk be a gyógyszert, amely jelentősen csökkenti a kór tüneteit. Ez az eljárás nem igényel kórházi jelenlétet, a beteg maga tudja irányítani a kis szerkezet működését. Büszkén mondhatom, hogy több tíz páciensem is van, akik a beavatkozás előtt tolószékben éltek, képtelenek voltak ellátni magukat, a megfelelő időben alkalmazott terápiával viszont számottevő javulást értünk el: mára már segítség nélkül ellátják magukat.

– Mi volt eddigi szakmai élete legnagyobb kihívása?

– Szűkebb területem a már említett Parkinson-kór, és úgy vélem, ezen a téren teljesülhet ez ki a jövőben. Tudni kell, hogy e betegség terápiájára jelenleg három módszer létezik: az egyik a fennebb leírt pumparendszer, a további kettő közül egyik nem elérhető Romániában, a másikat is csak Bukarestben alkalmazzák. Azon dolgozunk, hogy mindhárom módszer bevett gyakorlat legyen Vásárhelyen, hogy az egyes esetekben a legtesthezállóbb alternatívát tudjuk alkalmazni. Hogyha ez megvalósul, úgy érzem, szakmailag mindent elértem, amit kívánhatok.

– Milyen változásokon esett át az ideggyógyászat az elmúlt évtizedekben?

– Közismert, hogy a neurológia a medicinának azon területe, ahol kevés a látványos megoldás, valamint sok esetben csak tüneti terápiát tudunk alkalmazni. Ma is sajnos számos olyan patológia van, ami előtt tehetetlenül állunk, tehát bőven van hely kutatás számára, sok a megoldásra váró probléma. Talán éppen a szakág ezen jellege miatt sokáig nem volt túl vonzó pálya a fiatal orvosok számára a neurológia, de szerencsére mára akadnak kihívást kereső fiatalok, így ígéretes az utánpótlás.

– Köztudott, hogy az idegsejtek egyik fő sajátossága, hogy nem regenerálódnak, szemben a legtöbb emberi sejttel. Mindez az önök munkájában is komoly nehézségeket jelent. Vannak-e eredmények ezen a téren?

– Ez az egyik gond és ok, hogy nincs látványos fejlődés a szakterületen. Az idegsejtek nagyon érzékenyek, hamar károsodnak, ezért szükséges például hirtelen szívmegállás esetén 5-7 percen belül elkezdeni az újraélesztést, különben az idegsejtek elpusztulnak, és beáll az agyhalál. Hasonlóan ehhez: az agyérbetegségek bekövetkezte utáni 3-4 órában tudunk hatékonyan fellépni, ám sajnos a betegek egy százaléka sem kerül ilyen gyorsan a klinikára. El kell fogadnunk, hogy ezek az agy biológiai jellegzetességei, ám így is sok szempontból ráférne a fejlődés a szakágra.