„Addig élünk, amíg mozgunk”

Dr. Mózes Eduárd reumatológus mögött több mint félszáz év orvosi tapasztalat áll. Marosvásárhelyen végezte az egyetemet, aztán a Küküllő mentén látott el körorvosi feladatokat, majd – egy családi ígéretnek eleget téve – Tusnádfürdőn, az erdélyi gyógyfürdőközpontban dolgozott sokáig. Ma már a Carit San Medical járóbeteg-rendelő csapatát erősíti, és hosszú pályáját több száz meggyógyult páciens és sikerélmény követi.

– Milyen az erdélyi ember egészségi állapota a reumatológus szemszögéből?

– Sajnos a közepesnél is rosszabb, és ez igaz a teljes országra. Nem új információ, hogy az erdélyi emberek nem törődnek az egészségükkel, csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már nem bírják a fájdalmat, ha lenyomorodtak, ha az ízületüket sem tudják mozgatni, és amikor a gerincük is elgörbült. Sőt, néha csak abban az esetben, ha már egyéb tünetei is vannak a betegségnek. A nyugati országokban ettől teljesen eltérő a hozzáállás, az ott élő emberek nagy része megelőzőprogramokban vesz részt, egészségesebben táplálkoznak, és helyes életmódot folytatnak, emiatt sokkal kevesebbet is szenvednek, mint mi.

– Mire és kinek ajánlott a kinetoterápia, fizioterápia? Hol kell fájnia, hogy önhöz forduljunk?

– Az ízületi fájdalommal élő, funkciózavaros személyeknek érdemes felkeresniük a fizioterapeutát. A vizsgálati eredmények és a személy egészségi állapota függvényében javasolhatunk neki elektroterápiát, masszást, gyógytornát vagy gyógyfürdőkezelést.  Egyébként a rendszerváltás előtt működőképes prevenciós programok léteztek: az alkalmazottakat a munkahelyekről gyógyfürdőhelyekre küldték pihenőszabadságra, és a nyugdíjasok is gyakran látogatták ezeket a helyeket. Úgy lehet igazán jó eredményeket elérni, hogy már akkor kezeljük a betegséget, amikor csak lappangó állapotban van. Természetesen a fizio- és balneoterápia roppant hatékony a kór bármely szakaszában, de akkor igazán látványos ez – mint minden más betegségben –, ha korai szakaszában kezdik gyógyítani.

– Mit ajánl az embereknek a reumatológiai betegségek megelőzősére?

– Nagyon oda kell figyelni, hogyan élünk. Föltétlenül ajánlott a mindennapi, legalább félórás mozgás, ami lehet séta, gyógytornaprogram vagy akár biciklizés. A túlsúlyos személyek hajlamosabbak az ízületi kopásos betegségekre, náluk érdemes súlycsökkentéssel próbálkozni, a diabéteszben szenvedők pedig fokozottan oda kell figyeljenek állapotukkal együtt járó ízületi betegségekre. Reumatológusi szempontból mindenképp érvényes az a mondás, miszerint addig élünk, amíg mozgunk.

– A mozgásszegény életmód, az ülőmunka térhódításával érezhetően megnőtt a pácienseinek száma az elmúlt 20 évben a fiatalok köréből?

– Föltétlenül. Egyre több fiatal fordul hozzám panaszokkal, akik egyre kevesebbet mozognak, és mind többet ülnek a számítógép előtt. Sőt, már kisgyerekeket is hoznak a rendelőmbe, akik szintén leginkább a számítógép előtt töltik a napjaikat, ahelyett, hogy játszanak, szaladgálnának. Sajnos ez a tendencia érvényes a jövőre is.

– Ez a szakterület fokozott manualitást igényel. Miként lehet jó fizioterapeuta lenni? Milyen plusz tudás, érzék kell ehhez?

– Nem hiszem, hogy különleges tehetség szükségeltetik. Mint bármelyik orvos esetében: elengedhetetlen az empátia, a beteghez való pozitív, figyelmes viszonyulás és a gyógyász türelme képes csodákra. Nem lehet két perc alatt „lerendezni” egy beteget, hiszen ha meghallgatjuk a panaszait, válaszolunk a kérdéseire, akkor az eredmények is másak lesznek.

– Pszichikai, lelki problémákra is ajánlhatják ezt a fajta terápiát? Ezen betegségekre hogyan hat a kezelés?

– Természetesen, hiszen előfordul, hogy pszichés tényezők állnak a testi fájdalmak hátterében, a lelki megbetegedések is összefüggenek szervi elváltozásokkal. Épp ma járt nálam egy páciensem, akinek két éve elhunyt a férje, és ez olyan lelki traumát okozott neki, amely ízület problémában nyilvánult meg. A fizioterápia erre is tud segítséget nyújtani.