Divattá tenni a nőgyógyászati szűrővizsgálatokat

Ifjabb Dr. Kiss Szilárd Leó, a Carit San Medical Járóbeteg-rendelő új nőgyógyásza bár pályája kezdetén áll, erős példaként áll előtte a szintén nőgyógyász édesapja. A maga útját akarja járni, ám sokmindent tanult tőle, például a holisztikus szemléletmódot a gyógyításban, illetve a pácienssel való őszinte és lényegretörő kommunikációt. Szereti azokat a dolgokat, amiben jó és sikerélménye van, ez nagyban hozzájárult szakmája kiválasztásához. Célja felhívni a figyelmet a betegségszűrések fontosságára, de a nőgyógyászati onkológia és sebészet is közel áll hozzá, jelenleg is ilyen irányban képezi tovább magát.

Milyen indíttatásból választotta az orvosi hivatást?

Kiskoromtól általános iskolás koromig egyértelmű volt, hogy ezt a pályát választom, hiszen mindkét szülőm orvos. Meghatározó minta állt előttem édesapám személyében, aki nőgyógyász, bár ő régebben egyáltalán nem szerette volna, ha a nyomdokaiba lépek. Aztán középiskolában – egyfajta kamasz lázadásként – felmerült bennem, hogy ne válasszam az egyértelmű utat, nem akartam megfelelni az esetleges kívülről jövő elvárásoknak, és a saját utam akartam járni. Ugyanakkor meg is akartam győződni arról, hogy tényleg az orvosi szakmára vagyok-e hivatott. Kacérkodtam a filmrendezéssel, rövid ideig a pénzügyi pályával, de az utóbbihoz sosem volt érzékem, az előbbi pedig megmaradt hobbiként. Tizenkettedik osztály végén pedig beiratkoztam az orvosi egyetemre. Nem mondhatom, hogy pátoszos elhivatottság vagy idealizált elképzelés miatt döntöttem-e így, sokkal inkább a racionalitás vezérelt, hiszen azokat a dolgokat szeretem, amelyek jól mennek, testhezállóak számomra, illetve sikerélményeim vannak.

És a nőgyógyászatot miként választotta?

Közel áll hozzám a sebészet, tetszett a pszichiátria is, de az egyetemi évek és rezidensvizsga után kikristályosodott, hogy mit szeretnék igazán. Hatodéven van a nőgyógyászoktatás kórházi gyakorlattal, én pedig akkor már félig kiforrt döntéssel próbáltam ki magam benne. Tetszett, illetve a kollektíva és szívélyesen fogadott, így maradtam.

Milyen tapasztalatokkal vág bele a magánrendelésbe?

Bár pályakezdőnek számítok, előnnyel indulok, mert sürgősségi betegellátásban dolgoztam, és ez egy orvosnak nagyon meghatározó, valamint széleskörű klinikai tapasztalat. A járóbeteg-rendelőbe más jellegű problémákkal érkeznek a páciensek, de ezekbe is beleláttunk a rezidenciátus alatt, és ebbe egyszerű belerázódni.

Mennyire övezi tabu a nőgyógyászhoz járást?

Úgy gondolom, ez még mindig jellemző, még a fiatalabb korosztály esetén is. Pedig ebben az orvosi szakágban talán a legfontosabb a szűrés, hiszen nagyon jól kezelhetőek az időben észrevett betegségek. Sőt, számos esetben – például méhnyakrák –, ha tünetek jelentkeznek, csökkent esély van a felépülésre.

Miért nem járnak az emberek rendszeresen szűrésre, illetve mi kell ahhoz, hogy ez a hozzáállás megváltozzon? Mennyi idő kell ehhez?

Javuló a tendenciát mutatnak az erre vonatozó statisztikai adatok, de még rengeteg munka áll előttünk. A folyamat a fenntartása szintén kulcsfontosságú, hiszen 21 éves kortól háromévente javallott méhnyakrák-szűrésre járni. Úgy gondolom, hogy rendszerszintű változás és hosszú idő szükséges egy társadalmat mentalitásváltásra bírni. Bár vannak minisztériumi próbálkozások – ingyenes szűrési programok, erre vonatkozó kezdetleges szórólapok és időszakos társadalmi célú hirdetések sajtótermékekben –, ezek nem elég hatékonyak. Úgy gondolom, hogy rövidtávú megoldásként kreatívabb, alternatív megközelítés beválhat: „trendivé” kellene tenni a szűrésre járást, akár közös programként barátnők számára. Az is segítene, ha az egészségügyi magánbiztosítást nyújtó munkaadó nem csak a munkaorvosi felmérést, hanem a nőgyógyászati szűrést is megszervezné az alkalmazottai számára. A hosszútávú megoldás pedig a fiatalkortól kezdődő nevelés lehet, például egészségügyi nevelés tantárgyként az iskolákban. Ugyanakkor intenzíven ezzel foglalkozó, elhivatott civil szervezetek is eredményeket érhetnek el e téren.

Az édesapja nagyon elhivatott, magánéleti áldozatokat is vállaló orvos hírében áll. Mit tanult az édesapjától, illetve szakmailag mit visz tovább tőle?

Mindig nagyon felnéztem édesapámra, erős példaképként áll előttem. Nagyon hasonlítok is rá gondolkodásmódomban, reakcióimban, sokat tanultam tőle szakmailag, emberileg egyaránt. Az egyik dolog, amit orvosként tisztelek benne, hogy megfontolt, és a megfontoltság mögött tudás és tapasztalat áll, illetve számára mindig a beteg érdeke az első. Nagy energiát fordít arra, hogy eldöntse – azon túl, hogy mit „ír a könyv”, illetve mit mond a tapasztalata –, mi az, ami a beteg állapotán tényleg segít. Ez nem mindig egyértelmű! Például mérlegelni kell, hogy a páciensnek tényleg szüksége van abban a pillanatban egy műtétre. Amiért a papírforma szerint a válasz igen, nem biztos, hogy ez kiállja a valóság próbáját. Nem lehet csak megoldandó „problémaként” kezelni a beteget, hanem az embert egészében kell látni, holisztikusan kell megközelíteni, és így megtalálni a legjobb megoldást. A másik, amit tanultam, hogy őszintének és lényegretörőnek kell lenni a pácienssel való kommunikációban, a beteg számára tökéletesen érthető kell legyen a probléma, a diagnózis, valamint a döntés.

Mi a legnagyobb kihívás ön számára ebben a szakmában?

Szembesülök a pályakezdőkre jellemző kihívásokkal, ugyanakkor a teljes szakmát kihívásként élem meg: a szülészetet, a szűrést, de hosszútávú tervem az onkológiai vagy más nőgyógyászati műtétek végzése. Ugyanakkor szerencsére a szakmát annyira szeretem, hogy a szakterület minden vetülete érdekel, és bármivel is foglalkoznék a jövőben, nem lennék csalódott.

Doktori iskolában tanul tovább. A nőgyógyászat mely területén mélyíti tudását?

A nőgyógyászati onkológiával foglalkozom a doktori tanulmányaimban, pontosabban az őrszem nyirokcsomó jelentőségét kutatom a nőgyógyászati, rosszindulatú daganatok sebészi kezelésében. Ezen betegségek esetén, a műtét során eltávolítják a kismedencei nyirokcsomókat, hogy a betegség stádiumát fel tudják mérni. Az őrszem nyirokcsomó, lehet az első nyirokcsomó ahova a szóródó daganatsejtek eljuthatnak, ezért ennek a megtalálása, eltávolítása, illetve részletes vizsgálata, nagy jelentőséggel bírhat a beteg prognózisa, illetve a műtét utáni felépülés szempontjából.