„A szülők alaposan mérlegeljék, mit vállalnak az oltás visszautasításával!”

Dr. Kézdi Erzsébet-Iringó, a Carit San Medical infektológus szakorvosa esetében fel sem merült az orvositól eltérő hivatás lehetősége. Szakágát kompromisszum eredményeként választotta: Marosvásárhelyen szeretett volna maradni, valamint gyerekeket is akart kezelni. Ma is úgy érzi: szakmai szempontból nem veszített semmit. Az orvosi egyetemen is tanít infektológiát, és úgy véli, ígéretes az utánpótlás, mint mondja, jó érzés tudni, hogy ő is hozzájárul az orvospalánták képzéséhez.  

– Hogyan választotta az orvosi hivatást?

– Egyrészt családi örökség, hiszen a szüleim is orvosok voltak, de jómagam is korán döntöttem a pályámról. Egészen őszintén: fel sem merült más hivatásnak a lehetősége, és ma is ugyanezt választanám.

– Az infektológia szakág hogyan jött képbe?

– A Ceausescu-rendszerben végeztem az egyetemet, amikor általános orvosi és gyerekorvosi karra volt tagolva a tanintézmény. Bár az előbbin kezdtem a tanulmányaim, harmadéven átiratkoztam gyerekkarra. Aztán a záróvizsga után posztra szerettem volna vizsgázni, és ragaszkodtam ahhoz, hogy Marosvásárhelyen maradjak, ám itt csak négy helyet hirdettek meg, és gyerekgyógyász nem volt közöttük, infektolófia viszont igen. Mivel ez a szakterület – ellentétben a legtöbb orvosi szakággal – magába foglalja minden korosztály kezelését, úgy éreztem, hogy megköthető kompromisszum: a gyerekekkel is tudok foglalkozni amellett, hogy felnőtteket is kezelek. Most már évtizedek gyakorlata után is úgy érzem, nem kellett semmiről sem lemondanom a döntésem nyomán.

– Könnyebb vagy nehezebb a gyerekpácienseket kezelni?

– Nagyon szeretek a gyerekekkel foglalkozni, és ha megvan hozzá a kellő tapasztalat, akkor bizonyos tekintetben könnyebb is, mert rendkívül őszinték. Az orvos már a gyerek viselkedéséből, hangulatából tájékozódni tud egészségi állapotáról, aztán meg látni lehet rajtuk a javulás minden apró jelét.

– Érvényes az a mondás a gyerekeknél, hogy a jó szó is gyógyít?

– Természetesen. Egyébként korosztálytól függetlenül, minden páciens esetén nagyon fontos a kedvesség, a jó szó, de a gyerekeknél ez elengedhetetlen. Ha orvoshoz kerülnek a kicsik, idegen környezetben vannak, vizsgálatok alá vetik őket, ráadásul betegek is, és ennek feloldásához hozzá kell járulnia az orvosnak.

– Milyen az erdélyi gyerekek átoltottsága?

– Bár pontos felmérések eredményei nem állnak rendelkezésemre, azt tapasztaljuk, hogy gondok és hiányosságok vannak: nem véletlenül tombol jelenleg az országban a kanyarójárvány. A kanyaró egy megelőzhető betegség, és az oltása szerepel a nemzeti oltási programban, sőt, a kötelező hármas vakcina egyik része, amelyhez hozzátartozik a mumpsz és a rózsahimlő is. Ha kanyarós gyerekeink vannak, abból következik, hogy ők az előző két betegség ellen sincsenek beoltva.

– Milyen következményeket vonhat ez maga után?

– Napjainkban a vakcinaellenesség nagy „divat” a média, valamint az ellenőrizhetetlen érvényességű internetes források hatása miatt. Tudni kell, hogy amely betegségek ellen előírt a megelőző injekció, azok olyan kórok, amelyek nagyon súlyosak vagy életre szóló következményekkel járhatnak. Aki megtagadja az oltást a gyerekétől, az vállalja a felelősséget, hogy kiteszi ennek a veszélynek az utódját. Egyébként a legtöbb szülő elvi megfontolásokra hivatkozva utasítja vissza az oltást, illetőleg internetes forrásokra alapozva vélik azt, hogy károsabb az oltás, mint az anélküli lét. Nem győzőm hangsúlyozni: rendkívül fontos, hogy megbízható információforrásokból tájékozódjuk, ezzel egyidőben a szülők alaposan mérlegeljék, hogy mit vállalnak az oltásellenességgel.

– Milyen betegségekkel fordulnak leginkább önhöz?

– Járóbeteg-rendelőben krónikus, ismeretlen eredetű betegségekkel térnek be hozzám, amely patológiák hátterét nem sikerült feltárni, de nem ragályosak. Ilyen esetben szokás olyan fertőző kórt keresni, ami nem ragályos: ilyen a kullancs által terjesztett Lyme-kór, vagy vírusos fertőzés által kiváltott krónikus megbetegedés. Ugyanakkor terhességet, magzatot veszélyeztető fertőzéseket is feltárunk a hozzánk forduló pácienseknél.

– Sikerélményekben gazdag ez a hivatás?

– Mint minden szakág esetén, az infektológiában is vannak pozitív és negatív élmények egyaránt. Elégedettséggel tölt el, amikor a páciens meggyógyulva hagyja el a kórházat, vagy a krónikus beteg állapotát stabilizálni tudjuk, helytáll a mindennapi életben, ellátja a munkáját. De összességében nem mondható sikerélményekkel telinek a hivatás, és az árnyoldalak leginkább az egészségügyi rendszer esetlegességéhez kapcsolódnak: amikor az orvos tudja, mit kell tennie, de nem áll rendelkezésére az eszköz vagy a gyógyszer. Ez rányomja a bélyegét minden orvos munkájára.

– Az elmúlt tíz évben milyen tendencia jellemzi a HIV-pozitívak számát?

– Románia szerte újra enyhén növekvőben van a számuk, a tavalyi év december 31-i adatok szerint 14.349 HIV-vírussal diagnosztizált beteg él Romániában. Nekünk, orvosoknak bizonyos krónikus, ismeretlen eredetű betegségek mögött a HIV-fertőzést is kell keresnünk, hiszen ez a kór több szervet, szervrendszert érinthet, azaz a tünetei nem egységesek: egyeseknél inkább bőrbetegségek, másoknál tüdő, máj vagy egyéb szervkárosodás figyelhető meg. Kiemelném a szűrés fontosságát, mert a betegség ma sem gyógyítható, viszont kezelhető.

– Ön az orvosi egyetemen is tanít. Milyen az infektológus utánpótlás?

– Minden évben vannak rezidenseim, és szerencsére ezek nagy része ügyes, fiatal szakorvos. Amúgy szívügyem az egyetemi oktatás, ahol az évek során azt tapasztalom, hogy egyre elhivatottabbak a diákjaim. Azért is lehet ez, mert hatodéven tanítom őket, amikor már elsajátították az alaptudást, és amint az orvosi eskü felé tartanak, nagyon tudatosan készülnek a szakmájuk élesbeni gyakorlására. Jó érzés tudni, hogy hozzájárulok én is a képzésükhöz.