Az orvos, aki időben felismeri a betegséget  

Dr. Szász-Bálint Kinga, a Carit San Medical munkaorvosa – számos kollégájához hasonlóan – gyerekként eldöntötte, hogy orvos lesz. Bár a munkaorvostant csak négy év élesbeni gyakorlás, azaz a rezedenciátus után választotta, ma sem döntene másként. Pár ezer páciens van a keze alatt, akiknek megpróbálja folyamatosan követni az egészségi állapotát, és elengedhetetlennek tartja az évente legalább egyszeri találkozást. Mint mondja: a családorvosok mellett nekik van a leggyakoribb kapcsolatuk a páciensükkel, így egyfajta szűrőszerepet látnak el, hiszen nem ritka, hogy ők a felismerői olyan betegségeknek, amelyeknek még tünetük sincs.

– Sokak szerint a munkaorvos feladata, hogy felületesen megvizsgálja a hozzá betérő pácienst, és igazolást adjon neki arról, hogy alkalmas az adott munkára. Mi ennek a cáfolata?

– Bár sokan azt hiszik, hogy csak ránézünk a páciensre, aláírjuk a dossziéját, és már mehet is, ez nem így van. Nem csak, hogy annyira aprólékosan megvizsgáljuk őket, mintha bármilyen más szakorvoshoz tért volna be, hanem ha valami rendellenességet fedezünk fel, akkor továbbküldjük a specializálódott orvoshoz, ahonnan visszavárjuk, valamint újravizsgáljuk. Csak akkor állítjuk ki a munkahelyi igazolását, ha minden lelete rendben van.

– Mik tartoznak a veszélyes munkahelyek közé, illetve milyen foglalkozási ártalmak léteznek?

– Munkahely függvényében változnak a potenciális ártalmak. Például az asztalosműhelyben gyakori a por-, illetve a zajártalom, emiatt fontos a fülhallgató és a védőmaszk használata, ugyanakkor kötelező számukra évente orvosi vizsgálatra jelentkezni. A varrónők esetében a vasaláskor felszabaduló gőz okozhat tüdőártalmat, így náluk spirometriát – ambuláns légzésfunkciós vizsgálatot – végzünk, amely kimutatja az asztmát vagy egyéb légúti betegségeket. Ha a mérés során az értékek nem megfelelőek, tüdőgyógyászhoz küldjük a pácienst. Szintén rájuk jellemző, hogy idővel a közeli tárgyakat nem látják jól, így szemüvegre lesz szükségük. Veszélyes szakmák közé tartozik még a fodrászat, ahol hajlakkokat és különböző hajápoló szereket használnak, így a fodrászokat is évente egyszer vizsgáljuk, vérvételre is sor kerül, sőt, HIV-analízist is végzünk két-háromévente. Ugyanígy járunk el a manikűrösök esetében, ahol a belélegzett aceton veszélyes lehet, és hosszútávon károsodást okozhat.

– Mi az alkalmazó kötelessége, ami a munkahelyi körülményeket illeti?

– A munkaadó feladata elküldeni az alkalmazottait a kötelező kivizsgálásra, ugyanakkor biztosítania kell a megfelelő felszereléseket. Ha egy alkalmazott a munkakörülményei végett betegszik meg, akkor kérelem esetén a munkaadó köteles könnyebb vagy éppen más feladatkörbe áthelyeznie.

– A munkaorvostan alapvetően preventív medicina. Hogyan lehet megelőzni bizonyos munkahelyi ártalmakból adódó betegségeket?

– Elengedhetetlen jelentkezni a periodikus vizsgálatokra, ahol a páciens alapos kivizsgálása mellett felvilágosítjuk az alkalmazót és az alkalmazottat egyaránt, hogy az adott munkahelyen milyen felszerelés viselése kötelező, illetve hogy mire kell fokozottan figyelni. Bár a védőfelszerelések korrekt használata megóv számos kóros elváltozástól, sajnos a munkások nem mindenike veszi igénybe azt. Emiatt ritkán látunk fülhallgatót használó asztalost, vagy maszkot hordó, építkezésben dolgozó szakmunkást. Az előírt felszerelés használatának elmulasztását veszélyes dolognak tartom.

– Elegendő munkaorvos szakember ténykedik tájainkon?

– Maros megyében nincs nagy hiány, viszont az tény, hogy egy munkaorvosra így is nagyon sok páciens követése hárul: kétezer körül biztosan. A tennivaló sem kevés, hiszen évente minimum egyszer vizsgáljuk őket, az élelmiszeripari szektorban viszont félévente. A családorvosok után mi követjük legaktívabban a pácienseink egészségügyi görbéjét, valamint nagyon biztató, hogy a mi figyelmeztetésünkre specializálódott orvoshoz fordulnak, és komolyan veszik a javaslatainkat. Az sem ritka, hogy mi vesszük észre a betegség első jeleit egy-egy személyen, azaz egyfajta „szűrőként” is funkcionálunk.  

– Milyen érdekes esettel találkozott a praxisa során, ami valamiért megmaradt az emlékezetében?

– Nemrégiben egy gyárban végeztem az ellenőrző vizsgálatokat, és az egyik munkásnak életveszélyesen magas volt a vérnyomása. Szerencsére éppen ott voltam, és azonnal gyógyszert adtam neki, így mire kiért a rohammentő, az agyvérzése nem okozott maradandó károsodást. Magyarul: jókor, jó helyen voltam.

– Nagyon sok páciens fordul meg a keze alatt. Milyen az erdélyi ember egészségügyi állapota?

– Nem a legfényesebb, de akik rendszeresen járnak a vizsgálatra, sokkal tudatosabbak, jelentkeznek rutinszűrésekre, valamint szükség esetén szakorvoshoz fordulnak.

– Maros megyében nem létezik különálló intézménye a munkaorvostannak. Ilyen esetben mit lehet tenni járóbeteg-rendelői szinten?

– A 2-es számú Poliklinikán van egy kis részlege a munkaorvostannak, 15 ággyal, ahova jómagam is utalok pácienst kezelésre. Bár dolgoznak ott szakorvosok – pneumonológusok, reumatológusok – kevés férőhelyes, és bizony elkelne egy különálló munkaorvostani klinika.